11., Nem lesz ez így jó

"A férfi: társat keres, a nő: biztonságot. (...) A férfi: nyíl a jövőbe, a nő: az íj idege, amely kiröpíti."

Közelebb lép és fejével el kezd közelíteni. Már éppen kezdenék félni, hogy megcsókol, mikor fejét megállítja az enyémtől körülbelül két centire és halkan, hogy anya meg ne hallja, el kezd suttogni.

-Nem kell elrontani a kedvét egy ilyen szép reggelen – még néhány másodpercig ott tartja az arcát, majd lassan húzódik el és szájára egy huncut, mégis valamiért furcsa vigyor kerül. Szembe fordul anyával, aki büszkén mosolyog kettősünkre, nem sejtve semmit abból, hogy milyen nagyvonalúan lett most átvágva.  Arca az örömtől pirospozsgás és szeme kettőnk között cikázik, majd megállapodik rajtam. Már- már azt hiszem, hogy elsírja a meghatottságtól magát, de aztán hősiesen visszafojtja a könnyeit.

Leülök én is megreggelizni – természetesen a nagyban vigyorgó- Louis mellé. Kedvtelenül és lelkiismeret furdalással szedem ki a tányéromra a palacsintákat, majd öntöm le őket sziruppal. A folyadék ragacsos, és édes egyvelege kicsit megnyugtatja még háborgó lelkem és minden figyelmemet a kajára összpontosítja.

-Szia Louis. Nagyon örülök, hogy megismerhettelek remélem legközelebb is jössz – köszön el hosszasan anyám a „pasimtól” és miután nekem is ad két puszit, ránk zárja az ajtótó belülről. Louis felé fordulok és felháborodva kezdenék bele mondandómba mikor Louis megint közelebb hajol, de szája most már nem áll meg az arcom előtt, hanem eléri az enyémet. Meleg ajkai enyémre tapadnak, és lehelet finoman simítják végig a számat.  A csók nem mélyül el, de arcom így is vörösben pompázik sejtéseim szerint. Miután elválik tőlem, halál nyugodtan int egyet és hazafelé veszi az irányt. Még ahhoz is túlságosan le vagyok taglózva, hogy megszólaljak, így anélkül sétál el, hogy valamit a fejéhez vágnék. Például: „Gyere vissza is csókolj meg még egyszer!” Azt hiszem, hogy most el kéne indulni az iskolába. Igen. Bal, jobb, bal.. De mégis mi volt ez?!

*Louis*

Elégedetten trappolok át a kavicsokon és nyitok be az ajtón. Bentről semmilyen zaj nem hallatszik így nagy valószínűséggel a többiek még alszanak.  Ördögien elvigyorodom és bizony már a gonosz tervemen agyalok.Előveszem a telefonom és tárcsázom a számot. Mikor az illető megszakítja a vonalat kisfiúsan elmosolyodom, de legszívesebben "ördögi kacajt" hallatnék. Úgy érzem ma éjjel, ma éjjel bulizni megyünk. 
Nem is akármilyen buliba.

Miután elégedetten konstatálom, hogy tervem jó irányba halad, visszatérek a Kendivel történtekhez és még valamit hozzácsapok a listámhoz. Kendra meghódítását. Sok lesz ma a dolgom.

*Kendi*

Délután 4 óra

Kilépek az iskolából és fáradtan fújom ki a levegőt. Lépek egyet és kettőt, de a harmadiknál Danielle majdnem fölborít a táskájával, ahogy elhalad mellettem az őt követő csorda kíséretében. Mielőtt beszállna a kocsijába még egy gonosz pillantást vet rám, majd elhúz. Fásultságom odáig terjed, hogy még most sincs erőm szidni magamban ezt a nőt, így nem is foglalkozva vele gyalog haladok a buszmegálló felé. Mikor beállok a kis üvegkupola alá az eső szakadni kezd én pedig majdnem káromkodok egy sort ugyanis nem hoztam esernyőt, a ruhám pedig nem éppen ilyen időbe való.

Unottan és elégedetlenkedve fújom ki a levegőt, hogy ezzel elsöpörjem egy hajtincsemet a szemem elől, és csak nézem a hatalmas cseppeket, ahogy egyre elborítják a járdát. Éppen az utcasarkon fordul be a busz, mikor elém egy kocsi fékez be. A fekete BMW ablakai sötétítettek így először meglepődök, mikor lehúzódik az ablak és mögüle Harry nevet rám a gödröcskés mosolyával.

-Beszáll a szép hölgy? –a bókra csak elmosolyodom majd az invitálást elfogadva az időre való tekintettel, behuppanok Harry mellé a kényelmes ülésre. A göndörke csillogó szemekkel figyeli, ahogy a biztonsági övvel szerencsétlenkedek, majd mikor megunja a tétovázásomat áthajol fölöttem és egy kattintással biztosítva is vagyok. Elpiruló arccal nézek ki az esőáztatta, belül már nem sötétített ablakon és vörös arcomat hajam mögé próbálom rejteni.

Styles nem fűz a bénázásomhoz semmit csak beindítja a motort és kellemes tempóban hozzájuk veszi az irányt. Ma nem kell az ügynökségbe mennem tekintve, hogy gondolkodási időt kértem a felkérés elutasítására, avagy elfogadására. Mivel csütörtök van, így nem kell az árvaházba se, mennem és szerencsére holnap kezdődik a tavaszi szünet így még csak a tanulás miatt sem kell aggódnom. Ezáltal természetesnek veszem, hogy nyugodtan ülök, miközben Styles lehet, hogy elrabol. Bár ez hülye feltételezés, de a mondat lényegét úgy is értitek.

Olyan 5 perc szótlanság után Harry érdeklődni kezd a tegnapi napom felől, én pedig elmesélem, hogy hogyan találkoztam a park előtt, éjjel Louis-val, hogy hogy buktam el anyám előtt mikor megpróbáltam azt a szerencsétlent észrevétlenül bejuttatni a házba, valamint, hogy ne lepődjön meg, ha egyszer csak anyám egy párként emleget minket a legjobb barátjával. Az utolsó tényezőre felkapja a fejét, de szótlanul bólint csak egyet, majd figyelmét megint az előttünk suhanó tájnak szenteli.

Mikor lefékezünk a srácok háza előtt, már- már szinte levegő nélküli állapotba kerülök, ugyanis félelmem a Louis-val való találkozástól a tetőfokra hág. A kevéske oxigén ment meg a haláltól, meg Harry, aki kockáztatva saját bőrigázását, kinyitja nekem az ajtót, és fejem felé egy esernyőt tart. Mosolyogva köszönöm meg a göndör fiú kedvességét és belekarolva lépek be a házba kis tócsákat hagyva magam után, amiért nem győzök elnézést kérni. Sűrű bocsánatkéréseim közepette Harry egy ötlettel rukkol elő, mikor megunja az örökös szófosásomat.

-Ha adsz egy puszit, akkor ki lesz egyenlítve a számla és nem kell többet bocsánatot kérned- meglepődök a feltételen, de engedelmesen lépek közelebb a fiúhoz és nyomok egy puszit a….szájára mivel ez a hülye elfordította sikeresen az arcát és így az ártatlan pusziból egy szép kis csók kerekedett. És persze, hogy ezt a pillanatot választotta ki minden házban levő személy, hogy üdvözöljön minket beleértve Louis-t, és Perrie-t.

Az előszobában megfagy a levegő és elkönyvelem, hogy mekkora ribanc vagyok. Bár egyiket sem én kezdeményeztem, vagy akartam, de két fiúval „csókolózni” egy nap… ráadásul ezek ketten a legjobb barátok.

1 óra múlva

-Perrie én nem szeretnék lemenni – nyavalygok az előttem ülő, már tökéletesen felöltözött lánynak, aki az utolsó simításokat végzi el a külsőmön.

-Kész- teszi le a szájfényt és teljesen ignorálja az előbbi mondatomat. Ezek után szembeállít, a tükörrel én pedig meglepetten nézek szembe az onnan visszanéző lánnyal, aki 100% , hogy nem én vagyok. A ruhám, a hajam az alap smink.. minden összepasszol, és már-már azt lehet mondani, hogy szépnek érzem magam. Ennek ellenére még mindig tiltakozom, mikor barátnőm eltoloncol a lépcső tetejére, aminek alján a fiúk már felsorakoztak. Mikor mindegyik felnéz ránk és tátott szájjal bámulnak minket kicsi önbizalom száll meg, de ez nem enyhíti a Harry és Louis közötti fagyos hangulatot… egyáltalán most miért is vesztek ezek ketten össze? Pasi, buli.. nem lesz ez így jó.

Sziasztok!
Megint itt vagyok és hosszú unszolások, fenyegetések és hozzászólások halmazára hozom a részt is. Tudom, hogy nem annyit frissítek, mint amennyi elvárható lenne tőlem, de....sajnos nincs kifogásom, talán a lustaság és ha nagyon akarom akkor még az évzárásra is ráfoghatom. Sajnos túl sok mindennel havaztam el magam mostanában, de minden kérést igyekszem teljesíteni. A jövőben tervezek még egy trailert is a történethez, de nem tudom ez mennyire érdekelne titeket. Lehet, hogy semennyire, de lehet, hogy örülnétek neki. A díjat és a hozzászólásokat nagyon szépen köszönöm igazán jól estek :). Nem is halandzsázok tovább, hanem elköszönök és amint tudom hozom a frisset. Addig is jók legyetek! :* :)