Ízelítő a történetből:
Az ablakon halvány fény szűrődik át, ahogy a kislány felnéz a plafon alatt levő kilátóhelyre. A falak bár kopottak, de a semminél így is többet érnek a hideg, télies idő ellen. Az ablak egy kis- talán kővel ütött résén-, hópehely száll be a lepukkant garzonba egyenesen a csöppség jobb karjára. A fehér jégvirág gyorsan elolvad a kis test melegétől és beleolvad, a durva posztóba mely a kislányt védi.
A gyermek kicsit sóhajtva felemelkedik az ágynak nem nevezhető, ütött-kopott fekvőhelyéről és a kis koszos csizmáit megigazítva a lábán, hátán egy takaróval elindul, kifelé az elhagyatott lakásból, hogy élelmet keressen, mielőtt besötétedik. A nagyváros zord és rémisztő vidéke egy ilyen kislány számára még ijesztőbb mégis járása olyan felsőbbrendűséget mutat, mely arra készteti a közönyös embereket is, hogy legalább némi tiszteletet mutassanak a kis csöppség iránt. Ahogy az New York-tól megszokott senki sem jön mindent eldobva, hogy segíthessen a kis árvának ő mégsem bánja.
Felemelt fejjel lépked végig a mocskos utcákon, hogy végül egy régi étterem elé érjen, ami már inkább kocsma, mint vendéglő. A falak kívül régen még sárgák lehettek, ma már kopottak és fele festék le is jött róluk. Az ajtót is már csak a Jóisten tartja a helyén, de még helyt áll. A kislány belép a „vendéglőbe” ahol több szem is rászegeződik, de ahogy a tulajdonos felesége a gyermek felé siet, minden nézelődőnek rögtön jobb dolga akad.
A nő leguggol a lányka elé és kedvesen kitűri az egyik tincset a szép arcocskából.
-Szia, Drágám! Gyere raktam neked félre egy kis élelmet – vezeti kézen fogva a gyermeket a bárpult mögé ahol tényleg egy kis ennivaló várja, hogy az üresen korgó pocakban végezze. A kislány szinte tömi magába az ételt, melyet pár percen belül el is pusztít. Mikor végez, illedelmesen megköszöni a vendéglátást és már éppen indulna kifelé mikor a hölgy kedvesen megfogja a vállát, ezzel is maradásra késztetve őt.
Az idősebbik egy irodába tereli a gyermeket ahol már egy pufók arcú, de szintén kedvesnek tűnő asszony fogadja őket. Ahogy pirospozsgás arcával a gyermekre tekint a kislány rögtön a szívébe zárja. Az asszony kezét nyújtja a gyermek felé, aki minden habozás nélkül mászik bele a nő ölébe és bújik az őt átölelő karok közé.
-Hogy hívnak? – kérdezi tőle egy kicsit eltávolodva az asszonyság mire a kicsi közelebb hajol hozzá és a fülébe suttogja.
-Nem emlékszem rá – arca piros, mintha szégyellné a feledékenységét, de a kedves idegen csak elmosolyodik, majd ő is a fülébe súgja.
-Akkor a neved mostantól Kendra.
Személyes vélemény:
Kendra Smith egy magának való lány. Szörnyű gyermekkora volt, amire nem szeret visszagondolni. Fiatal korában árvaházban nevelkedett, de hat éves korában egy kedves házaspár örökbe fogadta őt, akikkel nagyon jó kapcsolatot ápol. Valószínűleg akkor jön a változás az életében, amikor a szokásos árvaházi látogatáskor megismerkedik Perrie Edwards-szal. Viszont akkor válik izgalmassá a történet, amikor Kendi megismerkedik a One Direction fiúival. Mind az öt srácot vonzónak találja, mégis, Louis-hoz kicsit jobban vonzódik a kelleténél.
Hogy mi lesz a lány sorsa? Talán megtalálja a szerelmet? Louis végleg el tudja felejteni Eleanort? A kérdésekre a választ csak is a történetből tudhatjátok meg, illetve Kiny "tollából".
Egy nagyszerű történetet olvashattam Kiny. Egyszerűen lenyűgöztél a műveddel és csak gratulálni tudok hozzá. Remélem, hogy a jövőben is olvashatunk tőled hasonló, vagy teljesen más témájú történetet/történeteket.
Üdvözlettel:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése