4/1., Mi is a szerelem?

"Van aki keresi, van aki élvezi, van akinek hiányzik s van akinek nem. De mi van az olyanokkal akik nem tudják, hogy mi a szerelem? "

A nap sugarai alattomosan besurrannak a reluxa foghíjasan leengedett redői közt. A fények a szemhéjamat veszik célba ezzel felkeltve legédesebb álmaim egyikéből. Az arcomon egy hatalmas mosoly van a korai időpont ellenére. Elmegyek a fürdőbe, hogy a mai napra egy kicsit felfrissítsem magam. Mivel szombat van, így nem aggódok a késéstől.

Levetkőzöm és beleereszkedek az előzőleg engedett langyos vízbe. A fürdő jobb oldali falon levő ablakát kinyitottam még az előbb, így onnan is jön egy kis friss tavaszias levegő. Ellazultan dőlök a sima, feszített víztükörre, mely mozgolódásomtól most hullámzani kezd. Akármilyen gyerekes gondolat is, de olyan nagy késztetést érzek a fröcskölésre, mint még soha.

Gyerekes csínyem vagy inkább butaságom véghezvitelében az akadályoz meg, hogy dörömbölnek az ajtón. 

-Kendra! Csörög a mobilod! – mivel mindenem csupa víz így kiszólok anyának, hogy legyen szíves hozza be a zenélő készüléket. Természetesen mire felvenném a hívó fél megbontja a vonalat. Érdeklődve pillantok a kijelzőre, de mikor meglátom Perrie nevét hirtelen eszembe jut a mára tervezett programom. Visszaadom anyának a készüléket – aki eddig türelmesen megvárta, míg a kis készüléket nyomogatom-, majd amilyen gyorsan tudom, lecsutakolom magam. A hajamat is átdörzsölöm a kedvenc samponommal, majd már kint is vagyok a kádból magam körül törölközővel.

Lábaimat igencsak szedem, miközben a szobám felé haladok. Talpam nedves nyomokat hagy a padlószőnyegen, de a normális esettel ellentétben most még ez sem érdekel. Szinte betöröm az ajtót, ahogy elérek a lakrészemig, de még ennél is gyorsabban nyitom ki a szekrényem ajtaját és veszek elő pár ruhadarabot apa legújabb kollekciójából. 

A felöltözés gyorsan megy és a hajamat is csak kivasalom majd már a bejárati ajtón kívül vagyok. Látom, hogy anya milyen csalódottan néz rám és eldöntöm, hogy holnap beiktatunk egy anya-lánya programot. Persze azért a lelkiismeret-furdalás sem maradhat el ugyanis amióta van Perrie – az első legjobb barátom -, kicsit elhanyagolom a szüleim.

Mielőtt azonban az önsajnáltatás mocskos bugyraiba merülhetnék, elérem az árvaház épületét. Belépek és a gyerekek megint Perrie körül ülnek miközben ő felolvas nekik. Természetesen barátnőm észrevesz, de leintem és én is elhelyezkedek egy kényelmesnek tűnő széken. A mai mese a Hamupipőke.

Engem is magával ragad a mese fonala és a többi kislánnyal és kisfiúval együtt képzelem bele magam a történetbe. A ragyogó báli ruhák, ugyanakkor a lány szenvedő sorsa. Valahogy átérzem az ő fájdalmát. Hisz ő is árva.

Miután megvolt a Happy End-es befejezés rájövök, hogy ez bizony nem az én életem. Ez egy tündérmese… és azoknak mindig szerelem a vége.

De mi is az a szerelem? Néhányan áldásnak, néhányan átoknak ítélik meg mégis minden ember életében jelen van. Fájdalom, keserűség azonban öröm és nevetés hordozója is ez az egy szó, mégis engem mintha elkerülne.

-Kendi! – ölel meg Perrie majd furcsán méregeti az elrévedő szemeimet. Megrázom a fejemet majd közösen játszunk még egy órát a kicsikkel. Azonban délben elfogy az időnk így el kell búcsúznunk a gyerekektől.

Mikor már az utcán sétálunk és Perrie hatodszorra kíséreli meg, hogy belelökjön egy bokorba – szegény ma nem teljesen komplett -, felé fordulva megkérdezem.

-Perrie, milyen a szerelem? –erre a lilahajú megrökönyödéssel kevert izgalommal és értetlenséggel fordul felém.

-Hogy, hogy milyen a szerelem? – kérdez vissza, mintha nem értette volna jól az előbbi mondatot. Nagyot sóhajtok és megállok. Lecövekelünk az utca közepén miközben az égből eső kezd el cseperegni, bár csak bárányfelhők tarkítják a kék boltot. Hiába, ez London.

-Én csak… tudod fogalmam sincs milyen az a szerelem. Sosem volt részem még ebben az érzésben és én csak… tudod mit, hagyjuk. Hülyeség volt már belátom – indulok el miközben az esőcseppek arzenálja éri el az arcomat. Nem húzom fel az esernyőt, amit a táskámba tettem még indulás előtt csak hagyom, hogy a víz kicsit lehűtse beforrósodott orcáim. Perrie a sokktól letaglózottan kicsit lemarad tőlem, de mikor beér, megállít.

Vállamnál fogva maradásra késztet és nekem deja vu érzésem támad. Mintha már átéltem volna egy hasonló helyzetet.

-Kendi, ez nem hülyeség. Sajnálom, hogy úgy fennakadtam ezen a kérdésen, de eddig mindenkinek magától értetődő volt az a fogalom, hogy szerelem. Nem akartalak megsérteni, vagy esetleg kicsúfolni csak furcsa. De ha eljössz velem ebédelni akkor szíves örömest megosztom veled ennek a furcsa, de mégis leküzdhetetlen érzésnek a jó illetve a rossz oldalait is – ahogy ott áll előttem és baráti szeretettel néz rám rájövök, Perrie az egyetlen barátom, de a legjobb akit ezen a világon kaphattam.

Miután megvolt a mesébe illő összeborulás, tényleg betérünk egy kis fogadóba és rendelünk is az étlapról miután helyet foglalunk az egyik pincér segítségével.

Perrie telefonja megcsörren, de ő csak előveszi és pár gomb lenyomása után visszateszi a táskájába, mintha mi sem lenne természetesebb.

-Nem volt fontos hívás? – kérdezem érdeklődve, de ügyelek rá, hogy nem legyen túl tolakodó a kérdésem. Hisz attól még, hogy a barátnője vagyok nem kutathatok az életében.

-Csak Zayn csörgetett meg, de írtam neki egy SMS-t, hogy később beszélünk, mert most a legjobb barátnőmmel vagyok – mosolyog rám kedvesen nem is tudva, hogy szavaival mekkora reményt és boldogságot önt a szívembe.

Az ételt kihozzák mi pedig neki is állunk elfogyasztani miközben Perrie mesélni kezd.

-Szóval azt szeretnéd tudni, hogy milyen a szerelem? Hát akkor készülj fel kislány, mert bár néha olyan, mint egy tündérmese, de van olyan is mikor átcsap valami egészen másba.

-A szerelem… huhh – fújja ki a levegőt, majd beletúr a hajába, mintha a megfelelő szavakat keresné a definiáláshoz – a szerelem egy olyan érzés ami mindent megváltoztat magad körül. Mindent jobbnak és szebbnek látsz, úgy érzed, mintha minden nyugodtabb lenne körülötted. Ha a szerelmed viszonzott akkor az érzés a droghoz hasonlítható. Pár centivel a föld felett jársz és a realitás érzéked már rég nincsen. Ugyanakkor van melletted valaki aki a földön tart és akiben a támaszod lelheted. Nincs annál jobb érzés mikor, egy borongós estén valakihez hozzábújhatsz, vagy amikor másnaposan felébredhetsz valaki mellett tudva, hogy akármilyen borzalmasan nézel ki, neki mindig a leggyönyörűbb maradsz. – miközben beszél a szemei egy pontra fókuszálnak és több milliárd fontot rá mernék tenni, hogy közben Zayn-re gondol.

A lelkesedése átragad rám, de ekkor jön az érem másik oldala.

-De a szerelem nem mindig csupa vidámság. Ez lehet a legnagyobb örömöd, de a legnagyobb depresszióba is süllyeszthet akármikor. Mert ha szeretsz valakit és a mindenséget jelenti neked… az elvesztésével semmid nem marad – Perrie befejezi a mondandóját, majd mintha mi sem történt volna, elfogyasztja a tányérján lévő maradék húst és köretet. Nekem viszont csak egy dolog visszhangzik a fülemben.

„SEMMID NEM MARAD. „

Sziasztok!

Mindenkinek kellemes Ünnepeket kívánok és remélem, hogy ilyenkor is jut a történetre egy kis időtök. A Húsvétra való tekintettel két fejezetet teszek fel ami igazából egy, de ketté lett szedve mert iszonyatosan hosszú lett volna.

Jó olvasást! :) 

ui.: a második fele délután kerül fel ;) Kellemes Ünnepeket mindenkinek! :)