Megint egy folyosón lépkedek. Talpamat a padló hűvöse sérti,
de rendületlenül lépkedek az ismerős-ismeretlen környezetben. A falak itt vörös
színűek és rajtuk arany szegélyes képek lógnak. Nem foglalkozok nagyon ezekkel
a kiegészítő elemekkel, csak azzal, hogy a pulzusom egyre emelkedik.
Cipőkopogást hallok magam mögül és egy percre megijedek, de aztán eszembe jut,
hogy nem látnak. Mert ez is egy álom. Fejemet megrázom és tovább megyek. Egy
hallszerűségbe érkezek ahol 6 férfi és egy nő ül. Törékeny alakja kitűnik a
masszív férfitestek közül, ahogy fejét a kezeibe hajtja. Bőre sápadt, haja
hosszú, fekete és gyönyörű. Teste szinte eltűnik a régimódi abroncsos
szoknyában, de még így sem veszít a szépségéből.
Aztán a nő felemeli a fejét, én pedig hátrálok egy lépést.
Belenézek az enyémmel azonos színű szempárba és kiráz a hideg. Ijedten hátrálok el a
falig és ott lépek át a térelválasztón. Fejembe őrült fájdalom hasít,és mintha
valaki kinyitott volna egy csapot. A képek összefüggéstelenül vetülnek a szemem
elé mégis ismerősek, bár soha nem éltem át őket. Félelem járja át az egész
testem. Fel akarok ébredni.
Amint szemeim kipattannak, felkelek és a fürdőbe rohanok. A
folyosón majdnem fellököm apát, de ezzel most nem foglalkozom. Hajam
türelmetlenül kisöpröm a szemeim elől és nézek bele a tükörbe, mikor már a
fürdőben állok. A már-már elképzelhetetlenül világos szemeim ugyanúgy néznek
vissza rám a tükörből, mint ahogy a nő arcáról. Megrázom a fejem, de a hasonlóság
így sem múlik el.
.jpg)
Sóhajtok egyet és mivel már itt vagyok, gyorsan lemosakszom.
Hétfő révén tanítás van, de korai kelésemnek köszönhetően semmiképpen nem fogok
elkésni. A tusolás végeztével kivasalom túlzottan göndörödő hajam és egy natúr
sminket teszek fel. Tegnap beszerzett, új ruháimat kapom magamra és felkapva az
egyik táskám már a földszinten is vagyok. Anya hatalmas puszit kap tőlem az
arcára, majd már csak arra kapja fel a fejét, hogy egy almával a kezemben az
ajtón kívül vagyok.
Megállok a kerítés előtt és várok. Jobbra-balra fordítom a
fejem az utcán mire meglátom a keresett személyt és boldogan indulok el felé.
Arcomat majd szétrepeszti a mosoly miközben átölelem Perrie-t aki szintén
visszaölel. Mikor jól megszorongattuk egymást, hátrébb lépünk és felmérjük a
ruházatot. Sajnos, vagy nem, de megint meg kell állapítanom, hogy Perrie nem
tud rosszul kinézni, vagy öltözködni. A lila szín bár egy kicsit sok lenne, de
neki így tökéletes. Természetesen ő is megdicséri a szoknyám, de ezután
komolyabb témákról kezdünk el beszélgetni. Például a szerkesztőségnél betöltött
gyakornoki állásomról.
.jpg)
Ahogy elérjük a suli épületét nem várt meglepetés fogad. 5
fiú áll nekitámaszkodva a kerítésnek karba tett kézzel, arcukon nagy vigyorral.
Körülöttük lányok hada áll, és piruló vagy hajdobáló mozzanatokkal próbálják
felhívni magukra a figyelmet. Mikor ez nem működik, mérgesen fordulnak hátra,
hogy megtudják, a kiszemeltjük miért éppen a hátuk mögé mosolyog egy ismeretlen
pontra. A legmegrázóbb szerintem mégis az nekik mikor meglátják, hogy ez a
személy én vagyok.
Arcukon egyfajta döbbenet és undor keveredése látható ami
bár rosszul esik, de felemelt fejjel tűröm. Mellettem Perrie büszkén lépked
majd ugyanígy megy oda Zayn-hez –közben majdnem fellök néhány lányt-, és
csókolja meg a barátját. Harry-ék közelebb lépnek hozzánk kivéve Danielle aki a
tömeggel ellentétben közömbösen vizslat minket. Először Liam ölel meg, majd
Niall, majd Harry. Persze a fürtös bepróbálkozik, de egy suhintással elutasítom
a közeledését és nevetve visszatolom az érte epekedő lányok közé. Zayn el van
foglalva éppen, de Louis előttem áll arcán vigyorral, de nem a legjobb
kedvében.
Megértő pillantást vetek rá, mire kezeivel körül fon és
arcomra egy kicsi puszit ad. A mozdulatba belepirulok, de ezt a hajam mögé
próbálom rejteni. Természetesen nem sikerül, mint az, ahogy a halk kuncogásból
kiderül, de próbálkozni szabad. NEM?
A lányok feloszlanak, mikor kettősünk is csatlakozik a
többiekhez, de olyan messze nem mennek. Szinte prédára leső sasként vizslatnak
minket egy-két méterrel odábbról miközben „falkákba” tömörülnek. Valamiért azt
érzem, hogy én meg fogom még ezt szívni. Az ökörködő srácokkal nem foglalkozva
előkeresem a füzetem és nekiállok átismételni az anyagot, de néha elmosolyodok
mikor sikerül egy-egy beszólást elkapnom.
Egy időre teljesen ignorálom a külvilágot, de egy érdekes
párbeszéd foszlány mégis eljut a fülembe. Ekkor kapcsolódok vissza a valóságba
a többiekhez.
Louis és Danielle egy kicsit arrébb mennek ketten, de mikor
ránézek Liam arcára, nem féltékenységet, hanem értetlenséget és kíváncsiságot
látok. Harry megunja az elvonult kettős bámulását és közelebb csúszik hozzám.
Karjaival megtámaszkodik hátul és kisfiús mosolyát rám villantja. Akármennyire
nem az esetem Styles, de ettől a mosolytól még nekem is megremeg a térdem. Viszonzom a mosolyt majd felteszek neki egy kérdést.
-Harry, nem akarok bunkó, vagy hálátlan lenni, de
elárulnátok, hogy mégis mi a francot kerestek itt?- kezem a füzetre helyezem,
amit az előbb az ölembe fektettem így teljes figyelmemet Harry-nek szentelem.
Nem miattad vagyunk itt – arcomra fájdalmas majd megértő
kifejezés ül, és a fürtös megérti, hogy ez bizony nem a legjobb megszólalás
volt. –Ó ugyan már, persze, hogy hozzád jöttünk. Meg felkértek minket, hogy egy
kis zenei bemutatót adjunk eme iskola diákjainak – kacsint rám a végén és már
nekem is felfelé görbül a szám. Harry megölel és még durcásan a fülembe
suttogja mielőtt az éppen visszaérkező Louis elsöpri mellőlem.
-Persze én nem adhattam puszit – Tomlinson helyet foglal
mellettem, de Danielle csak elköszön Liam-től majd felkapva a táskáját, egy
mogorva és gyűlölettel teli pillantást vetve rám beviharzik az iskolába. Ó,
Uram mit tettem?
Érdeklődve Louis felé fordulok, aki semmit sem törődve a
kérdő tekintetemmel elmélyülten vizslatja az arcom. Szemei óvatos és szinte
túlzottan alapos „munkával” fedezi föl arcom minden egyes szegletét, de a
szemeimhez érve megállapodik. Talán 5, talán két perc telik el miközben egymás
szemébe nézünk, de a csengő fülsüketítő hangja térít észhez. Felpattanok és
magamhoz szorítva az éppen leesni készülő füzetem, a srácokkal a hátam mögött
befelé lépkedek.
Az iskola női tagjai még mindig nem tágítanak a fiúk mellől,
csak akkor hajlandóak leszakadni rólunk mikor az igazgató irodájához vezetem a
srácokat és Perrie-t. Aztán én is elköszönök és a terem felé veszem az irányt
ahonnan már így is elég rendes késésben vagyok. Az egyetlen szerencsém az, hogy
a matek tanár nem túl pontos alkat. Így van még esélyem. Mikor belépek a terem
ajtaján fellélegzek és halkan köszönök a bent levő osztálytársaimnak, de csak
az értelmesebbje méltat arra, hogy visszaköszönjön. Utánam egy perccel lép be a
matek tanár, majd arra szólítja föl az osztályt, hogy mindenki szedje össze a
holmiját és fáradjon az aulába. Mivel én le sem pakoltam így elsőként lépek ki
az ajtón, és beállok az aulának az egyik oszlopa mögé, ahonnan tökéletes
rálátás nyílik a színpadra, ami most fel van állítva.
Mikor minden, vagyis majdnem minden diák összegyűlt és
elcsendesedett a srácok és Perrie jelenik meg a színpadon. Kezükben egy-egy
mikrofon valamint Niall kezében egy gitár van és a színpadon még egy zongora áll kicsit hátrébb. Érdeklődve nézem
a készülődést, de mikor belekezdnek az éneklésbe még a levegő is bennem reked. A
dallamok tisztán és mindent elsöprően szólnak, betöltve ezzel a teljesen
csendes teret. Sehol nem hallatszik egy pisszenés se, de még akkor sem mikor
vége a számnak. Perrie is énekel egy számot-nem is tudtam, hogy ilyen jó hangja
van-, de ami ezután következik, arra nem számítok. Louis leül a zongorához és
körülnéz az aulában.
Szemeivel a tömeget vizslatja, de mikor nem találja meg akit
keresett, csalódottan visszafordul a hangszerhez.
Beleszól az állványba, de csupán ennyit mond.
-Két lánynak szól ez a dal – majd leüti az első billentyűket.
Amint meghallom az érdekes, de simogató hangot és a szöveget, megértem.
Dalolva
könnyebb beszélni…
(Hallgassátok meg, mert nagyon szép :) ) http://www.youtube.com/watch?v=dqq34VaelDM
Itt van, olvassátok boldogsággal :) Az esetleges elírásokért elnézést kérek, majd még egyszer átnézem, csak most gyorsan kell felraknom.
Sziasztok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése