12., A buli

"Csak ezt a Májust hagyd, hogy végigégjen! Oly könnyű volt veled, s velem nehéz.
Múltunk lakik ma minden létigében.
Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz."

A buli helyszíne, nem egy kis lerobbant pub, mint ahogyan arra számítok is. Azonban a fullasztó meleg egyből megcsap, ahogy belépek a Karma nevű szórakozó helybe mely állítólag az egyik legfelkapottabb mostanában itt a városban. A villódzó fények és az emberáradat mellyel szembe találom magam kicsit meghátrálásra késztet, de Perrie megnyugtató mosolya mellyel megajándékoz engem, és Louis kezemre kulcsolódó marka megtorpant mielőtt még szökni próbálok.

Miközben Liam és Louis között haladok végig az emberek között, körülnézek a kétszintes helységen. A szórakozóhely egy része el van különítve a többitől és kis bokszok vannak azon a részén elhelyezve. A felső emeleten ha jól látom, szintén bárpult és tánctér van, de az a szint kibővül még egy terasszal is. A kék és a szürke falak még a villódzó fényben is jól kivehetőek. Leülünk egy asztalhoz, de Niall és Zayn máris elmennek egy kis italért.

Csak egy Fantát kérek ugyanis sosem voltam jó ivó, bár annyi tapasztalattal nem rendelkezem-e téren, hogy biztosat tudjak állítani. A barátaim száma régen egyenesen kimerült a nullával, így lehetőségem nagyon nem volt társaságban akárhova is menni, a másik véglet pedig nem tetszett. Sosem voltam olyan szinten elkeseredett, hogy egyedüllétem miatt inni kezdjek.

Mikor a fiúk visszatérnek az innivalókkal és egy csapásra megiszom a sárga löttyöt jövök rá, hogy mennyire szomjas vagyok. Leteszem a poharam az asztalra, majd újra körbepásztázom a helységet, de még mindig semmi érdekeset nem találok. Visszapillantok társaságunkra ahol  a fiúk már a második kör piát borítják magukba, de ekkor felcsendül egy új szám és Perrie egyből magával húzza Zayn-t.

Táncolni kezdenek, testük összesimul és homlokukat egymásnak koccintják így lépkednek ide-oda az eddigi egyetlen lassú számra. Az intim, de nagyon aranyos pillanattól zavarba jövök, de valamilyen megmagyarázhatatlan érzés is van még bennem. A szívem meglepően fájdalmasan szúrni kezd, és ha nem lenne ennyi lélekjelenlétem akkor fájdalmas arccal kapnék a bal mellem felé, de még éppen türtőztetni tudom magam.

-Kendi. Kendi – a hang felé fordítom a fejem és belesimítom a kezem Hazza felém nyújtott tenyerébe. A fiú látva, hogy szó nélkül követem , a táncparkett helyett  a teraszra vezet. A második emeleten már jóval kisebb a tömegnyomor, de még itt is szép számmal vetekszenek a jobb helyekért az emberek. Kiállunk a korlát mögé és hagyom, hogy az esti már-már hűvös szél az arcomba fújja a hajam.

Szemem a távolba meresztem és próbálom kiverni a fejemből a Zayn és Perrie körül csapongó gondolatokat, de nem sikerül. Annyira boldogok. Annyira egymáshoz valók. Annyira egyek. A szemem újra szúrni kezd a feltörekvő könnyektől, de hősiesen legyűröm a késztetést, hogy sírni kezdjek és egy apró, kierőszakolt mosollyal Harry felé fordulok. Zöld szemeiben félelem, együttérzés és sajnálat keveredik, miközben arcom pasztázza végig, majd belefog a mondókájába.

-Tudod, az a csók.. nem gondoltam komolyan. Ne értsd félre, te egy nagyon szép és vonzó lány vagy, de látom, hogy nem vagyok az eseted és maradjunk annyiban, hogy nekem sem te vagy a nagy Ő. Akkor felmerült benned a kérdés, hogy miért kezdtem ki veled, ráadásul a többiek előtt ezzel kellemetlen helyzetbe hozva téged? Mert féltelek – nem nyitom szólásra a szám csak értetlen, de figyelmes tekintettel várom a további szavakat.

-Látom, hogy Louis hogyan néz rád és ez az, amitől féltelek. Imádom a srácot, de tudom, hogy nem tette túl magát Eleanor-on. Nem akarom, hogy a tetteivel és a felelőtlen kijelentéseivel később hamis álmokba ringasson téged, majd mikor megun, egyszerűen eldobjon magától. Bár nekem is nehezemre esik kimondani, de amilyen állapotban van most Lou sajnos nagy a valószínűsége, hogy erre készül. Kell neki valaki akivel felejthet, valaki aki eltereli egy ideig a figyelmét Eleanor-ról. Nem akarom, hogy te szenvedd el másnak a bűnét – néz rám tiszta, becsületes szemekkel és ahogy jobban belegondolok tényleg csak ez lehet Louis indoka. Hisz miért is kellenék én neki Magamért? Nem vagyok kiemelkedően szép, okos esetleg ambíciózus. Nincs tökéletes hangom és még a hangszerekhez sem értek. De egyvalamire jó vagyok. Pótléknak.

A szemem már könnyfátyolban úszik és tudom, hogy most nem fogom tudni visszatartani a sírást. Közelebb csúszok Harryhez és vékony, satnya karjaimmal belekapaszkodom a kockás ingébe, majd arcomat a mellkasához fúrom. Hátam meg-megremeg a visszafojtott érzelmektől, ahogy csendesen zokogva siratom a még teljesen ki sem fejlődött barátságomat és az érzést miszerint senkinek nem kellek.

-Harry…. köszönöm – távolodok el tőle és megtörlöm a szemem. Hazza rám mosolyog gödröcskés vigyorával és ettől már is jobb kedvre derülök. Újra a korlátra könyökölök és bámulok a sötétségbe miközben utolsó szipogásaimat próbálom leredukálni nullára. Mikor ez nagyjából sikerül visszafordulok „barátom” mellé, aki- mint már észreveszem-, egy szőkével szemez. A lány babaarca és konzervatív, ilyen helyeken nem megszokott öltözködése és őszinte mosolya azonnal szimpátiát ébreszt bennem így mosolyogva és már lenyugodva, újra éledő buzgósággal lököm meg Harry-t, aki félénken indul meg a lány felé.

Odaér, és ekkor valaki betoppan elém ezzel eltakarva előlem a folytatást. Megismerem Louis kockás ingét, de nem nézek a szemébe. Sajnos nem tudom azért hibáztatni, mert nem tudja bennem a nőt látni, de egyszerűen az érzés miszerint csak egy pótlék vagyok számára szinte mellbevágóan rossz és keserű érzéseket ébresztett bennem. Az ég már teljesen fekete csak a csillagok adnak némi világosságot és ezzel együtt tökéletes látképet. Érzem, ahogy a fiú mellettem szintén a párkánynak dől, de plusz pontként könyvelem el magamban, hogy nem szól egy szót sem.

-Hallottál mindent, amit mondott igaz? – teszem fel végül a kérdést, de ő nem szól csak felém nyújt egy poharat melyben szagából ítélve biztos, hogy nem gyümölcslé van. Ugyanakkor a fejem tele van meg nem válaszolt kérdésekkel és olyan információkkal melyekre nem vagyok kíváncsi így bátran veszem át a poharat és hajtom le. Az erős folyadék végigmarja a nyelőcsövem, de agyam már keresi a következő alkoholforrást, melyet Lou is észrevesz, és nagy kegyesen elfárad, hogy hozzon nekem még egy pohárral. A sráccal és a jó modorral mit sem törődve gurítom le az újabb poharat, de ettől a pohártól már megtántorodok. Louis látja, hogy a pia kicsit betett nekem így nem kínál újabbal, hanem a felső táncrészbe vezet, mely már sokkal jobban tömve van, mint mikor feljöttünk.

A zene akkordjai, belemásznak a fülembe és az alkohol rásegítésével fesztelenül táncolni kezdek miközben Lou a derekamat karolja át és az arcát a vállamba fúrja. Már semmi realitás érzékem nincsen, ezt mutatja az is, hogy az előbb elhangzott mondatok ellenére gátlástalanul dörzsölöm a fenekem Louis csípőjéhez, aki ezt gátlástalanul élvezi is. A fejem kóvályog, de valami rossz előérzet furakodik az alkoholtól mámoros elmémbe, hogy rájöjjek: Valaki figyel engem. Körbepillantok a termen és a sarokban észreveszek egy homályos fekete alakot kapucniban. Az arca csak elmosódva marad meg a fejemben, de egyvalami nagyon az emlékezetembe vésődik. Az a szürke, féltékenységtől teljes, mégis vágyakozó pillantás.

Aztán az ismeretlen felszívódik, én pedig csak rántanék egyet a vállamon, ha lenne hozzá erőm. Ehelyett megfordulok Louis ölelésében és felnézek az oly ismerős, elképesztően kék szemekbe. Csak színtiszta vágyat és valami mást is látok benne, de azt nem tudom beazonosítani. Elmém csak az első dolgot fogja fel és testem az eszem előtt cselekszik. Számat az övére tapasztom és lehunyom a szemem. A zene vad ritmusára még mindig rázzuk a csípőnket, de most már a szánk is összhangban mozog a testünkkel. Nyelvünk a másikét simogatja, kezünk szintén a másikon kalandozik….. aztán teljes képszakadás.

*Reggel*

-Ááúú.. – szisszenek fel miközben fejemre szorítom a kezem és laposakat pislogva nézek körbe a szobában. A berendezés, a festés és minden egyéb más is arra utal, hogy bizony nem a saját ágyamban fekszem. Amint még jobban tisztul az elmém azt is érzékelem, hogy bizony fehérneműnél több ruha sincs rajtam és csak a takaró fedi testemet, valamint még egy valami. Egy kéz. Félve és görcsösen pillantok oldalra, de az arctól szinte sokkot kapok. Mert nem más fekszik az oldalamon, mint… De akkor miért rémlik, hogy Louis-sal voltam még tegnap este? 

Sziasztok!

Igen tudom, hogy ISZONYAT sokat késtem a résszel, de sajnálom,. Remélem élvezni fogjátok :) Kritikáknak örülnék, de ha nem lesz akkor nem. Jó olvasást és puszilok mindenkit :*